Elérkezett életem harmadik karácsonya is... Mostanra már sokkal aktívabban veszek részt a készülődésben, aprósütik készítésében Mamával, illetve a csomagok osztását is jobbára rám lehetett bízni. A fő attrakcióra, az ajándékok királyára várnom kellett ugyan egy hetet, és csak a mai napon vehettem kézbe, de az öröm így sem volt kisebb. Karácsonyeste így is annyi fény, apró örömködés és izgalom uralkodott rajtam, hogy az ajándékokra már alig maradt erőm. Anyu segítségével hétköznapi öltözékem gyönyörű toalettre váltottam, és még percekig pörögtem-forogtam a nagy állótükör előtt, míg végül büszkén járultam a karácsonyi vacsoraasztalhoz. Az evés eddigi sajnálatos megszokásom szerint most sem volt zökkenőmentes: megmaradtam az édeskés ostya mértéktelen ropogtatásánál, és csak egy-két falat sajttal töltött csirkemell csúszott le. Az angyalkák csengettek, és szaladtam a szépséges karácsonyfa felé, amely lombja alatt rejtélyes módon nagy rakománnyal gazdagodott, míg mi a vacsorát fogyasztottuk. Azonnal tudatosítottam, mi a teendőm, és nyújtottam az ajándékokat szépen sorjában, olykor a valódi célzottat is sikerült eltalálnom :)
Jöjjenek a képek, azok amúgy is szemléletesebben mesélnek:
