Csillag hullott közénk

Hinta-palinta "Atyucival"

2012-02-11T13:15:00.001+01:00

Jót hintáztunk (és bizony ennek a kívánalmamnak naponta határozottan hangot adok, hátha sikerül kimozdítanom az ősöket), még mielőtt beborított bennünket ez a zimankós hóförgeteg. Anyuuu annyira belemelegedett, hogy engem már alig hajtott más a légáramlatokon kívül... :)

Alvósátor csak nekem

2012-02-11T13:03:00.000+01:00

Apuka és Szapy bácsi a elmúlt hétvégén sátrat húzott fel az egyik nappalinkban; örömömben visongva kísértem figyelmemmel az építkezés folyamatát. Végül berendeztük a magánkuckómat párnákkal, plüssállatkákkal, még egy zenélő holdacskát is felfüggesztettünk a kupolájába. Jókat szundítok ott mostanság:

Iszkiri-iszkiri a HÉV-en

2012-02-11T12:52:00.000+01:00

Utazok, huncutkodok, vonatozok, buszozok Ari nénimmel Párkányból. Itt most épp a HÉV-en darálom a kilométereket Atyucival és Apukával:

Megérkezett az Űrzsandár!

2011-12-31T19:05:00.000+01:00

Az előbbi bejegyzésben elfelejtettem kifejteni, ki lett a szívem csücskének új lakója karácsony alkalmából...

Ma reggel találkoztunk csak először személyesen, mivel hosszú utat kellett megtennie Angliából, így hét közben be kellett még érnem a fenti ízelítőből. Íme:

Még a ma délelőtti bevásárlásra, valamint az ágyba is követett engem a kis barátom :)

Kis karácsony...

2011-12-31T17:06:00.001+01:00

Elérkezett életem harmadik karácsonya is... Mostanra már sokkal aktívabban veszek részt a készülődésben, aprósütik készítésében Mamával, illetve a csomagok osztását is jobbára rám lehetett bízni. A fő attrakcióra, az ajándékok királyára várnom kellett ugyan egy hetet, és csak a mai napon vehettem kézbe, de az öröm így sem volt kisebb. Karácsonyeste így is annyi fény, apró örömködés és izgalom uralkodott rajtam, hogy az ajándékokra már alig maradt erőm. Anyu segítségével hétköznapi öltözékem gyönyörű toalettre váltottam, és még percekig pörögtem-forogtam a nagy állótükör előtt, míg végül büszkén járultam a karácsonyi vacsoraasztalhoz. Az evés eddigi sajnálatos megszokásom szerint most sem volt zökkenőmentes: megmaradtam az édeskés ostya mértéktelen ropogtatásánál, és csak egy-két falat sajttal töltött csirkemell csúszott le. Az angyalkák csengettek, és szaladtam a szépséges karácsonyfa felé, amely lombja alatt rejtélyes módon nagy rakománnyal gazdagodott, míg mi a vacsorát fogyasztottuk. Azonnal tudatosítottam, mi a teendőm, és nyújtottam az ajándékokat szépen sorjában, olykor a valódi célzottat is sikerült eltalálnom :)
Jöjjenek a képek, azok amúgy is szemléletesebben mesélnek:

A nyugalom pillanata

2011-11-18T12:13:00.000+01:00

Jelen pillanatban épp húzom a lóbőrt, kérem, ne zavarjanak! Csodálni természetesen engedélyezett ;)

Titokzatos

2011-11-15T21:49:00.000+01:00

Vajon mi történik az alábbi videón? Várjuk a megfejtéseket! :)

Két évet töltöttem én, október tizenkilencedikén!

2011-11-14T13:06:00.001+01:00

Anyu el van havazva, amint annak szemtanúi ( nem igazán) lehettetek mostanában, hiszen nemigen szakított időt arra, hogy a szokásos sommás beszámolókat ide begépelvén közzétegye. De: megkésve, viszont annál nagyobb büszkeséggel mutatom be a jeles napon készült képeket. Imola nénim, illetve Szapy barátunk is részt vett az ünnepi napon, melyet Lívi Mamánál tartottunk meg.
Ezen a ponton hadd emlékezzem meg az emberi nyelvből eleddig elsajátított elemekről. Bár sokan elégedetlenkedve lengetik a fejüket, hogy még mindig nem szavalom a "kisbalázst", jelentem, igenis nagyon sok mindent megértek, és a tetteim ékesen bizonyítják, hogy felfogom az utasítások nagy részét. Kivéve persze, mikor szándékosan állítom be szelektívre a hallásomat :)
Eddig sikeresen kiejtett szavaim: mama, Ajiiii (Ari), apuka, apuci, "apukam", anyu, anyuci, "anyunyi", vau-vau, cica, "bubuty" (gyengébbek kedvéért = cumi), tej, kaja, inni, nem (nyomatékosan). gyeje (=gyere), dzsezz (ez komoly!), borsz (=borz), hold, autó, pók (ehhez Apuci segített hozzá, mivel sok szeretettel nevelget és etet hónapok óta egy pókot a konyhaablakban), a gyertya pedig = "f-fffff-fffff" (fújogatnám).
Az összetett szavak alkotásában is jeleskedem: "apukautó" ( az intenzív hiány érzete szülte, mikor nagyon vártam haza Apucit, és már hallani véltem a kocsi zörejét), "bubutej" (= cumi + tej, tehát etetőcumi :) )

***

"ffff-ffffffffff-ff"

Mama csodás alkotása

a díszes társaság

átkomponáltam a tortadíszítést a saját szájam íze szerint

esti morcos pillanatok Apucival és Imolával

barátkozom Hektorral, Ari néném vadonatúj kedvencével

Mamával szembeszökő a hasonlatosságunk

mostantól minden gyertyát megpróbálok elfújni, ami csak az utamba kerül

lufisétáltatás

a karakteres kis Hektor :)

Lagziskutyus

2011-09-12T11:50:00.000+02:00

Még augusztus végén történt (pontosabban aug.27-én, Anyu megj.), hogy Erika néni lagzijába voltam hivatalos, Ceglédre, kinek Apuka a nagybátyja; bár életkorban igencsak közel állnak egymáshoz, mintha csak unokatestvérek lennének.

Apropó, Apuka! Néhány napja az "Apu" hangoztatását lecseréltem a sokkal kedveskedőbb, családiasabb "Apu-ka" megszólításra, mindenki nagy derültségére és örömére, hogy újra előrehuppantam apró hangyaarasznyival fejlődésem hosszú útján.

Tehát lagzi. Dukált egy egyedi, személyiségemhez idomuló ünnepi öltözék, melyet Ceci Mama szállított nekem egyenesen Déváról; gyöngyfüzérekkel díszítve, aztán meg kalapka, fehér cipellő.

S nemcsak úgy szórakozni mentem én oda, feladatot is kaptam pöttöm létemre: rózsasziromszórás volt számomra kiosztva, melyet Apukával karöltve oldottunk meg, mikor a menyasszony kilépett a templomból. Imola nénim is segédkezett, ő a menyasszony hosszú szoknyáját emelte, tette-vette, ahol csak kellett.

A templomban persze elpattant az a bizonyos húr, és Apu kénytelen volt kiemelni engem a tömegből, elszállítani egy kevésbé csendigényes helyre, a templom elibe :) Anyu itt már távozásomat nyugtázza:

Amilyen keveset szenderegtem ezen a nagy napon, annyira sokáig bírtam a hejehuját este, mindenki csodálkozására. Hiszen nagy lány vagyok én már, itt az ideje észre vennetek!

Késő délután átszállingóztunk egy hosszú, porzó úton a természet lágy ölére, Lajosmizse határába,

ahol a polgári ceremónia és a lagzi vette kezdetét.

Buzgón csentem a fogadtatásunkra kikészített sós sütit, és az esküvő alatt táncra is perdültem, miközben Apuka gitározott halkan. Zsenge életkorom tudatában elengedtem a feszengő érzéseket, és átadtam magam a zene csábításának.

Mielőtt még vacsorázni mentünk volna, megszakítottam egy rövid toalett-cserével a szórakozást, és felfrissülve érkeztem meg a húsleveshez, majd az azt követő asztalterítő alatti bujkáláshoz-kukcskáláshoz. Egy darabig nem is lehetett engem eltávolítani ettől a kedvteléstől, fel is töröltem a port ami akadt a szép ruhácskámmal. De sebaj, ezután rendesen leporoltam magam, roptam egyet Apukával, és Anyuci sem úszta meg, az örömapa őt is rendesen megugráltatta, még mielőtt elvitt volna magával, hogy nyugovóra térjek.

Még mindenképp meg kell említenem az újfajta táncnemet, melyet apuval fejlesztettünk ki: jobbra-balra dülöngélünk, a lábunkat oldalra emlegetjük, akárcsak egy ballerina. Igazi sikerszám!

Krétapor

2011-08-22T23:47:00.000+02:00

Anyunak újfent szembesülnie kellett azzal, hogy életem egy több szempontból is fontos állomásáról elmulasztott hírt adni. Mégpedig, szomszédaink Dórikájával kialakított azonnali barátságomról, illetve az aszfalt (helyesebben mondva itt Szentendrén a macskakő) színezésének művészetéről, melyben első próbálkozásom sikere jobban volt mérhető a nadrágomon, mint a kövön, folyton ráhuppanva a műremekekre. Anyuci is belemerült a firkálásba, így közben Dórika vette át a pesztrálásom - számára fizikailag kissé megterhelő - feladatát. Viszont, mi szavak nélkül is rögtön megértettük egymást, korban közelebb állván. Rögvest példaképemmé vált, és az új iskolatáskája tartalmát is elsők között ismerhettem meg :) Következzenek a mesélő képek:

összmunka hármasban

figyelem a Mestert

színmegfigyelő üzemmódban

firka-öröm

a Tanonc kísérletezik, a Haladó gyakorol

nyújtom az eszközöket

ezt csak mi értjük: az összhang tökéletes

a leendő, alaposan felkészült első osztályos szakmai bemutatója

kényelmes pihenőhelyet találtam magamnak

míg Anyu belefeledkezett az utcafirkálásba, fura eseményeknek lehettek tanúi a szemfülesebbek...

...szert tettem egy lelkes hordárra...

...és hagytam magam szállíttattni kicsi gazdámmal.

Nyomok maradtak utánunk:

Varázs-tekintet

2011-08-17T16:05:00.000+02:00

Amitől a legzordabb Anyukának is megolvad a szíve...

Ágyikó-fejlesztés

2011-08-16T11:08:00.000+02:00

Jelentem, Apuci a mai napon leszerelte a kiságyam oldalsó rácsát. Kíváncsian várjuk mindannyian az esti fejleményeket, tudniillik hogy hajlandó leszek-e a különbejáratú ágyikómban nyugovóra hajtani a fejecskémet. Főpróba a macival:

...vagy mégiscsak Anyuék között tanyázom továbbra is?

Erdőjáró Piroska

2011-08-16T10:53:00.000+02:00

Még múlt héten barangoltunk több alkalommal is a pilisi erdőkben, az egész család nagy örömére. Bár nekem elég hosszadalmas időt kellett eltöltenem hordozóban történő utaztatással, legalább "magaslati" levegőt szívhattam Anyuékkal együtt. Felfedeztük Dömörkapu elszigetelt lakóinak házikóit, sütöttünk apró kolbászkákat, élveztem a tűzgyújtást, segítettem botocskákat keresni... és odakinn a friss levegőn az étvágyam is fokozódott, megettem mindent az utolsó szemig, még a zöldhagymát is megrágcsáltam. Szedret lakmároztunk, habár nekem ez túlontúl savanykás csemege, úgyhogy a - tőlem már figyelemreméltó bizalomnak betudható - kóstolás után kitoltam a nyelvecskémmel Anyu tenyerébe a feketés termést. Anyu talált vargányát is, igaz, nem sokat, mivel sajnos már későn érkeztünk, elöregedett a pompás gombatermés nagyja. De sebaj, azt a keveset, ami akadt, hazahoztuk, felszeleteltük, és hálón szárítjuk. Anyu magasra helyezte el a hálót, hogy véletlenül se essek kísértésbe :) Íme a képes összefoglaló:

A csomagtartó kicsiny őre

2011-08-11T14:10:00.001+02:00

Szeretem kivenni a részemet a Nagyok dolgából. Ha netán nem vennék figyelembe ezen törekvéseimet, nem habozok kinyilvánítani szándékaimat. A csomagtartóban már állandó helyem van hazaérkezés után, hogy kiadogassam Anyuéknak a bevásárláskor begyűjtött portékát. Minden átadott árut Csillag-szavakkal kísérek, és ha késlekedik az átvevő, külön felhívom a figyelmét a csigatempójára:

Egy csepp nyár a koraőszi esőcseppek közt

2011-08-04T22:35:00.000+02:00

Már talán két hete is van, mikor eme képek készültek, de Anyuci rendetlensége miatt csak most csodálhatjátok meg e tökélyeket. Nosztalgiázzunk, emlékezzünk a nyárra, és reménykedjünk, hogy még visszakacsint egy kis időre! (ma is szemerkélő cseppek közepette voltam kénytelen sétálni, nélkülözve a napfényt... de legalább csigákat csalogathattunk énekelve). A Garam-part sekély, de sebes vizének csendesebb szélében pancsikoltam, köveket dobálva a vízbe kitartó igyekezettel. Még jégmadarakat is láttunk, élőben mindannyian először életünkben :)

...kővadászat közben...

...folyómeder-átfésülés...

...repül a kő!

...valamire készülök megint...

...és csobb'!

...Mama is segít gyűjteni...

...ügyesen szomjoltok már flakonból is!

...ráhordta a folyóvíz a meder iszapját a pöttöm szőrökre :)

...nem könnyű a köveken járni...

efféle morgóskutya-szerű követ leltünk

...arrafelé repkedett egy furcsa légijármű...

együttes erővel gyűjtögetünk

"...támadáááááás!!!!"

meztelen amazon bevetés közben

A dolgok helye a világban

2011-07-15T12:02:00.000+02:00

Hab a tortán à la Csibüs: olivabogyó a távirányítón :)

Kerti felderítés naplementében

2011-07-13T23:22:00.000+02:00

De régen jelentkeztem már! Pedig elhihetitek, élek és virulok, a kánikulát is hősies aktivitással tűröm, csupáncsak a terebélyesedő hajzatom tapad a fejem búbjára. Hétvégén Mamánál tettünk látogatást, és segédkeztünk neki a barack- és ribizlibetakarításban, Papa ebedi kertjében. Helyesebben szólva, én a kipakolásban vállaltam részt, sikeresen kiegyenlítve a többi gyümölcsszedő ellenkező irányú törekvéseit.

Először bátortalan voltam a magas fű és a karcoló növénykék miatt, és csak távolról követtem a zajló tevékenységet, de aztán győzött a kíváncsiság, és megközelítettem a szüretelőket.

még nem sejtem, miért jöttünk, és mi ez a sok szép zöld árnyalat

az egyik fa hűs árnyékából figyelek komoran

hosszú percek múltán sem moccantam sokat

kissé csalódott voltam a figyelem egyéb irányba való koncentrálódása miatt, de a vasszigorú munkafelügyelő látszatát sikerült megőriznem

Mama szólongatással tartja velem a kapcsolatot, nehogy teljesen elárvuljak a fa alatt

ismerkedés a ribizliszemecskékkel... "Nyamm-nyamm", de köszönöm, nem kérek belőle

itt épp Anyuci szedi a bogyócskákat szélsebes kezekkel

huszonhat évvel ezelőtt Anyuci is hasonlóan pózolt, ugyanebben a kertben, egy kosár barackkal :)

... és anno neki is meg kellett állapítania, hogy ehhez még nőni és erősödni kell picit [nyög]

huncut ábrázattal látok neki a barack kipakolászásának

a lenyugvó nap fényei szépségesen szűrődtek át a levélkéken

Anyuci dolgozik...

...Csibüske figyeli

Mama-portré

az elvarázsolt kisleány

és a végére egy közös pancsolás az összegyűlt esővízben.

Antik porcelánok szakértője

2011-06-22T21:57:00.001+02:00

Az újabb költözés újabb tárgyakkal enged közelebbről megismerkednem. Az eddig biztonságos magasságban kiállított kedvenc "néne!"-szobrocska most látogatást tett nálam, én pedig szeretettel üdvözöltem ezt a fölöttébb kecses teremtést. Na persze Anyu őrző szeme ott kísértett végig :)

"Csibüs, hol a néni cicije?"

...aztán persze megmutattam, hogy nekem is van olyanom!

szeretlek!

cumis cuppanós a szép "néne" fejére

izgalmas dialógus

Anyu elragadtatással figyelte a találkozónkat

megértjük egymást

...a szép hölgy útnak indult egy puha, kibélelt kartondoboz felé, s én művészi mozdulattal kísértem az útját.

Gyors szimatolás a Kopaszi gáton

2011-06-14T15:35:00.000+02:00

Tegnap ezt a helyet is felefedeztük magunknak, de a kissé művi környezet, és a tömérdek embeszabású kerülgetése picit elrettentett bennünket a további gyakori látogatásrtól. Mindenesetre szép hely, meg kell adni. Találtam néhány természetes képződményt, melyeket érdemes volt szemügyre vennem. Megsimogattunk Anyuval egy napsütéstől kellemesen átmelegedett fatörzset, hasonlítgatva az érdes, és a sima, lehántott részét is. Megfigyelés közben:

Visszatérés előtt a Festők városába

2011-06-13T21:27:00.001+02:00

Még jómúltkori szentendrei kalandozásunk megörökítvényeit szeretném veletek megosztani, csak hogy tudjátok, hamarosan visszaköltözöm szülőházamba, hol életem első egy évét töltöttem nagy-nagy boldogságban. Az élet olykor nem csak változásokat hoz, hanem ismétli is önmagát, úgy tűnik, legalábbis a mi vándormadár-életünkben :) Szóval terepszemléztünk.

Kutyaimádat

2011-05-27T21:57:00.000+02:00

Szeretem az állatokat. Ezt odabújással, valamint ultrahang-frekvenciát megközelítő búgással adom tudtára környezetemnek, akkor is, ha csupán nyomtatott formában találkozom a Lénnyel, egy könyvecske lapjain. Természetesen az időnként utamba tévedő állatok is megmozgatják az idegrendszeremet, és az izgatott reakció nem maradhat el ekkor sem. A kutyaugatást már meggyőzően próbálom utánozni, igaz ami igaz, az én kis zsenge szoprán hangomon, de Anyuék már értik a szándékom. Mamánál beleszerettem a Nagy kutyakönyvbe:

Toporgós, csupasz szeretettel

2011-05-25T21:56:00.000+02:00

Vigyázat, fokozott cukiságfaktor! Ropom Anyuci cipellőjében:

Tehát nincs mit csodálkozni azon, hogy a nap végére különböző helyeken bukkannak fel a lábbelik, miután végigpróbálgattam az összeset. Az már más kérdés, hogy a télikabátom felöltésére miféle indítékok vezetnek a rekkenő hőség ellenére is...

A cipőmánia ilyetén elfajulása kislányok esetében egészen figyelemre méltó jelenség, és kalandszerető természetre vall:

Az utóbbi képeken megfigyelhető a lábbeli bekötésére való lankadatlan igyekezet megnyilvánulása is, mely 19 hónaposan szintén nem elhanyagolható törekvés. Cipő teszi az embert... na meg a királylány régi ruhája :)

Gellért-hegyi csavargászat

2011-05-21T22:27:00.000+02:00

A délelőtti állotvizes hangulat délutánra élménytengerbe csapott át, mikor felmásztam Anyuékkal a Filozófusok kertjébe, ahol izgalmas szobrokat bámultunk, majd továbbvezetett az utunk a Gellért-hegyre. Fotózkodás, izzadtságtörölgetés, pilledés, a háttér magasztos:

Lejtmenetben csípett nyakon bennünket egy nyári zivatar, de mi kedves barátunkként üdvözöltük, és inkább élveztük a hűs, frissítő permetet, minthogy hanyatt-homlok menekültünk volna. Egy beállóhelyet azért kerestünk magunknak vészhelyzet esetére, de - mivel Anyu sem járt elöl jó példával - jómagam is inkább nap-és esőfürdőztem, minthogy kihasználtam volna a menedékhely nyújtotta védelmet. A kánikulában és a nemszűnő napsütésben kifejezetten üdítő volt ez a kihágás. Mikor Anyu mégis beljebb próbált csalogatni, topogós toporzékolással tüntettem szabad akaratom mellett, és kinn álltam továbbra is az esőn. Erővel nem lehetett megfékezni:

Dacból is kitartottam:

A vízcseppek érzékelése varázslatos mimikai változásokat idézett elő:

Az élet apró örömei volt ez.

Bűbájos kis hölgyemény vagyok én!

Még egy morcos művészi profil a rajongóimnak!

Ajjaj, eláztam mint a kiöntött ürge!

Villámgyors toalett a hátsó ülésen

Kidobtuk az átnedvesedett toalettemet... és már megláttam Apucit!

Az Igazi hercegem :)

Szösszenetek

2011-05-21T11:32:00.000+02:00

Fületek-szemetek kinyissátok!

Stahl Judit méltó, büszke utódja:

Az ősmagyar eredetű, egy szótagos szavakat már szépen formázom:

Pillanatok a cipőkopogás nyújtotta élvezetekből:

Különböző közlekedési eszközöket veszek igénybe immár teljes magabiztossággal, picuri szülői asszisztenciával:

taligázom Anyuci munkahelyén

metrózom városi leány révén

Egy kis Nő arcai

2011-05-13T21:23:00.001+02:00

Ma folytatódott az elmaradhatatlan topánkapróba, egy újabb darabban jártam flamencót Apuci nagy örömére. Ébredezik az Istennő:

Egy bűbájos apró boszorkány pillantása is megbabonázhat:

És egy édesded álombamerülés a végére, hogy a legkeményebb szívek is ellágyuljanak:

Maszatos kópé békaperspektívából

2011-05-10T22:22:00.000+02:00

A titokzatos szellem

2011-05-10T22:15:00.000+02:00

Anyu szoknyája új lehetőségeket rejt magában. Talán nem is sejtettétek ezidáig, milyen formában képes reinkarnálódni ez a kecses kis ruhadarab, ha én öltöm magamra. Voalááá.

egy különös alak közelít...

a királylány új ruhája

megfelelő jelmez merengéseimhez

hosszú perceken át engedtem, hogy fotósom megörökítsen az utókor számára

sápatagon, és egyre álmosabban, de még mindig kitartok...

...s közben még szentté is avatnak küzdelmeimért

a szentséges Pocok Apucival

Csak a tűsarok

2011-05-04T20:16:00.001+02:00

Míg Anyuci ma este a megszáradt mosott ruháimat szedegette a szárítóról, én újra kihasználtam a könnyen jött pár pillanatnyi figyelmetlenségét, és belebújtam a roppantóiba :) Máris megnőttem egy hüvelykujjnyit. Imádom a tűsarkakat, tehetek én róla? Anyu pedig keresztül-kasul mindenen át repült a fényképezőgépért, hogy lekaphasson. Végül az eredményt együtt néztük meg a pici kijelzőn, melyre nyomtam egy ragadós-cuppanós puszit önmegbecsülésem ékes bizonyítékaként. Egyet még meg kell tanulnom: melyik topánka való a bal, valamint a jobb tappancsomra...

Ünneplés magas sarkúban

2011-04-19T14:22:00.000+02:00

Másfél évet töltök a mai napon, és máris kibomlóban nőiességem bimbója! Találtam egy bájos tűsarkút, melyben profin pózoltam ma délelőtt:

Tavaszi hopp-kopp

2011-04-18T22:10:00.002+02:00

Tegnap még itt szaladgáltam, ezen a gyönyörűséges mezőn, ma már ágynak estem lázasan. Most épp pihegek az ágyikómban, bizakodva, hogy holnapra feljavul az egészségi állapotom. Ki hiszi ezt el ezek láttán?

kukuccs pitypangvadászat közben

"...és Te még a friss levegőn is csak kattintgatsz, Anyuuuu????!?!"

talán itt szedtem össze valami gonosz bacit?

ez piszkolódásom kalandjának csak első állomása vagyon

"Both Csillag volnék én! És a Te keresztneved mi?"

a két kíváncsi elindult világot látni

mindenfele megleljük a legtitokzatosabb zugokat...

...és beléjük is kukkantunk, ha már ott vagyunk!

fura arcok lestek bennünket közben

jómagam közben újfent megmártóztam a portengerben

Anyu s lánya :)

Anyu még mindig lázba jön a pásztortáska hangjától, és minden adódó alkalommal megpróbálkozik vele nálam is!

varázsfák árnyékában

"Anyu, ne pózolj hunyorogva, inkább eressz már szabadon!"

"vigyázz, Te bogárka odalenn!"

derűs látkép családdal

...és egy koszos orrú csibésszel

Egy kis földönkívüli az Orczy kertben

2011-04-14T23:47:00.000+02:00

Felfedeztem magamnak a tavaszt és eme csodás időszak termékeit, a sárga pitypangokat... valamint a szabad, tágas, felderítésre váró tereket! Kommentáltam is sajátos Csillag-lány módjára, érdemes belefülelni. Hobbi-rádiósok számára is szívmelengető hangok következnek!

Új fészek

2011-04-09T00:08:00.001+02:00

Ceci Mama látogatott meg bennünket a múlt héten, immár új pesti lakhelyünkön, miután Imola nénémmel hazaérkeztek római kiruccanásukról. A fényképező apparátus velük kellett, hogy utazzon, mert a lencsevégrekapás ott fontosabbnak bizonyult mégis. Miután visszatért Mama is, meg a rögzítőgépezet is, végre volt lehetőségünk kicsit újra összemelegedni a hosszabb nélkülözés után. Mama épp etetni próbál Cichiro szellemországi utazásának figyelemmel kísérése közben. Mikor tátott szájjal lesem a cselekmény további bontakozását, könnyebben lecsúszik még egy falat... Rossz szokás, Anyu csak remélni tudja, hogy nem fajul ez majd tartós berögződésemmé.

Új hely, új sarkok, új felfedeznivalók, új rombolási lehetőségek ;) És egyre magasabbra érek fel, ahogy nyúlánkodik a kis testem a magasba, akár az égig érő paszuly. Ma este jó szórakozást találtunk ki együttesen Anyuékkal, ajánlom mindenkinek zsibbatag péntek estékre feloldozásul az egész heti stressz után:

...lengessetek közben zászlót is, úgy még jobb! Mi maradtunk a lengyel - magyar barátság jegyében! :)

a folytatásra várva

de huncut utasa van ennek a járműnek

teljesen ellazítottam a testem, és hagytam, ragadjon magával e könnyed érzés

a szoba egyik végétől a másikig közlekedett a csodaladik...

Sweet seventies

2011-03-15T21:55:00.000+01:00

Joghurtevészet közben kölcsöncsentem Aranka néném darázsszemüvegét.

A kis honleány

2011-03-15T21:40:00.002+01:00

csatangolt egy nagyot Esztergom régi utcáin. Képes riportunk következik.

Malackodásaim...

2011-03-13T22:30:00.000+01:00

...mindennapos kedvelt tevékenységemmé avanzsáltak; fő területük továbbra is a konyha, de mozgásterem kibővülésével egyre változatosabb helyeken tudom megvalósítani magam, eljutva a lakás egzotikus pontjaira is. Előszeretettel készítem kotyvalékok és moslékok változatos kínálatát, specialitásom a kenyérfalatkás imagináció-leveske. Elkészítési tippek képekkel illusztrálva:

1. Végy egy (lehetőleg törhetetlen műanyagból készült) tálat, helyezd határozott mozdulattal a munkalapra.

2. Hasznos, ha van egy készséges (!) Apuci a közelben, és segít a kenyérke aprításában. Máris jöhetnek a keverő mozdulatok. Ne feledkezzünk meg a kanál rendeltetésszerű használatán kívüli lehetőségeinek felderítéséről, majd a munkafolyamatba való gyakorlati beépítéséről sem.

3. Kreatív közjáték: hintsük némi morzsát a munkalapra, majd lapítsuk le alaposan benyálazott tenyérrel. Jól mutat.

4. Miután késznek érezzük a főztöt, cumi kivételét követően jöhet a kóstolás.

5. A kóstolás csak szenvedéllyel végezhető tevékenység. Az igazság pillanata, melyet kellő figyelemmel kell megkörnyékezni.

6. "Perfectissimo!"

7. "Van ennél egyszerűbb, hmmmmm?"

Anyucival való közös étkezésünk is élvezetes pillanatokat nyújtott tegnap egy Apuci nevezetű lesifotósnak. A naplemente fényei még inkább emelték az alkalom és a krumplileveske élvezeti fokát.

Asszisztensem segítségemre volt mindvégig

önálló, szájacskába ritkán beletrafáló kanálpróbálgatásim egyike

közben rendszeres időközökben kommentálom az étek minőségét

fánkocska

"neked is van nyelved, nekem is van nyelvecském"

izzadt tincseim hátra simítása szükséges a levesbe való belehajlás előtt

"nyááámmm"

a kifröcskölt leveskével való maszatolás elmaradhatatlan, és immár Anyuci által is elfogadott tevékenységem

"Te meg mit leskelődsz?"

kenyérrágcsa fényglóriában

Mára ennyit a táplálkozásomról, az éhenkórászok meg szaladjanak a hűtőszekrényfelderíteni! :)

Debütálás dobszerkón

2011-03-05T20:46:00.002+01:00

Laza csuklóval, finoman kezelve a szert, akár a Nagyok.

Mikor Anyucinak hiányzom

2011-03-01T15:51:00.000+01:00

...akkor ilyen képekkel fájdítjuk a szívét.

Újabban

2011-02-21T22:48:00.004+01:00

"Bábba, bábáá!!!" - skandálom harsányan, bárhol vélem meglátni egy csecsemő fotóját: a Mecsek bébitea (ez itt az ingyenreklám helye) dobozán feszítő huncut babaduett, avagy tescániás hétvégi kiruccanásaink során (na, erre Anyuci nem büszke, de ami igaz, az igaz, mi is kénytelenek vagyunk ott megfordulni, beolvadván a nyárspolgárok tömegébe) egy pelenka csomagolása láttán... elvonatkoztatni a műanyag babák irányába nem megy ilyen olajozottan, számomra a baba legyen hús-vér, de legalábbis kétdimenziós lapított hasonmása a hús-vér lénynek. saját csecsemőkori fotóim némi bizonytalanságot keltenek bennem, nem mindig sikerül behatárolnom a megörökített lény (ön)azonosságát. Ilyenkor Apucira tekintve várok megerősítést.

A "Hol van Csillag?" - gyakorta elhangzó (számomra kissé értelmetlen célzatú) kérdésre már egyre biztosabban adok választ, cicimet verve két kis tenyeremmel, vagy az Anyuci által régebben festett Csillag-portrémra mutogatva. Anyuci, Apuci beazonosítása mutatóujjacskával már régebben "bejáratott" készségemmé erősödött, sőt, a célszemélynek bébinyállal itatott, határozott, cuppanós puszikat is tudok nyomatékosítani az orcájára, ha éppen jókedvemben talál az erre áhítozó személy.

Testrészeim elhelyezkedést szintén megdöbbentő fogékonysággal tudom elsajátítani, majd szemléltetni is a nagyérdeműnek, ha kérésekkel erre ösztönöz. Tegnapi újonnan megszerzett tudományom a popsi beazonosítása markolászással, csapkodással, osztatlan derültséget aratva a közönségben.

Észrevétlenül (vagy csak Anyuciék siklottak el nyálzásaim és szájkotorászásaim felett) bújtak ki első őrlőfogacskáim, alul jobboldalt már egy kerek hónapja, fenn pedig mindkét oldalt - ezt Anyuci fedezte fel ma délután, miközben kacarásztam az ölébe fektetve. Ezután "ajándék lónak..." felkiáltással tiltakoztam a további szájüregi mustra ellen, némileg sikeresen, de Anyuci kíváncsiságának nem mindig tudok határt szabni, sajnos.

Akaratom, és annak önkényes megnyilvánulásai személyiségem komplexitásával párhuzamosan terjedelmesednek, és ehhez társul nőiességem egyik markáns ismertetőjegye, a szeszély, mellyel igazgatom a körülöttem tüsténkedő személyzetet. Ízelítő jelzéseim méretes palettájáról:

ujjacskák morzsolgatása ("ide azzal a dologgal, de tüstént!") ökölbe szorított kézfejjel

mutogatás felfelé görbülő mutatóujjacskával, "üüüüüüööööööőőőőőő" torokhang kíséretében, felfelé ívelő hanglejtéssel

mindezt esetenként nyomatékosítom jelzőpillantásokkal, a megértés visszaigazoló jeleit kutatva Anyuciék szemében, arckifejezésében

Apuci lábait átkarolva-rángatva, magasba emelésemnek kétségbeesett arckifejezéssel való követelése

az eddigiek ellenére elmaradó szülői reakció vagy értetlenség következtében könnyek produkálása, esetleg padlóra való leborulás lehajtott, esetenként padlózatba ütögetett fejecskével

legvégső stádium: beletörődés (többnyire sikeres szülői figyelemelterelést követően)

Vannak természetesen személyek, kiket könnyebben tudok ösztönözni az együttműködésre, pl. Aranka nénim, akit mostanában teljesen hatalmam alá vontam kisgyermeki bűbájammal. Ennek eredménye volt a vasárnapi bevásárlás melléktermékeként egy trendicsek leggings (megfejtésért forduljatok kérlek divatszakértőkhöz, itt most nincs hely s idő e ruhadarab definiálására). Aranka néni előreláthatólag szívesen egyengeti majd utamat az öltözködés világában, melyet megnyíló pénztárcája láttán mindannyian nyugtáztunk. Természetesen jómagam kezdeményeztem a ruhavásárt, leakasztva egy tündéri rózsaszín együttest, s szaladva a zsákmánnyal Anyuciék felé. Nem mellékes, hogy a méretet is elsőre eltaláltam. Aranka nénim mentve az ellenkezésemmel fenyegető helyzetet, javasolta a hozzám jobban illő, fent említett ruhadarabot, így elégedetten távozhattam én is, és Anyuék is megkönnyebbültek: végülis más követte el helyettük a Kényeztetés súlyos szülői bűnét.

S végül következzék néhány fotó művészi gonddal nap-mint-nap kialakított alvókörnyezetemről, a központban természetesem velem.

Bájdús percek Csillaggal

2011-02-12T22:48:00.000+01:00

Csak a szemembe kell nézni. Érzelmek palettája.

Hernyócskaként tekeredem, tarka gubóm Anyuék ágytakarója:

Summa summarum

2011-02-05T16:54:00.000+01:00

Óriási léptekben haladok előre a divat és művészet világában. Különböző trendi kiegészítőkkel lovagolom meg az általam keltett legújabb divathullámokat, s a nyakamba, fejemre helyezvén őket járok-kelek fel-alá a lakásban. Apu buzgón fotóz közben, ahogy a sztárokat az már megilleti. Közös munkásságunk nyomán teremnek a művészi fotográfiák, mint például ezek itt lenn. Aki nem ismerne még engem, komoly találós kérdés lehetne a számára, vajon mit ábrázol ez a kép:

Megfejtés: Csillag kapucnival és kozmetikai hajpánttal.

Az árulkodó orrocska előbújik

A titokzatos idegen...

Hordj magaddal lámpát - tanácsolja a divatszakértő - így nem tévedsz el a hajnali sötétségben!

Sushi-style

Ma reggel pedig közösen Anyucival alkottunk egyet. Az alkotó folyamat nyomai viszont a papíron kívül más pontokon is megmutatkoztak.

rejtélyes vonal a szőnyegen

megfejtetlen nyomok a heverő huzatán

a Mű

Csillag-nyomat

Csillag és Anyuci közös nyomai

A legművészibb body-art lenyomatom - Anyuci szerint

Munkaidőben

2011-01-26T21:56:00.000+01:00

aktívan vállalok részt a háztartási teendőkben. Tegnap megszurizott a doktor néni, és kaptam két csípősen leválasztható tapaszt is...

...de ez, és az ennek következtében kialakult enyhe hőemelkedés nem tántoríthatott el attól, hogy ma is felvegyem a kesztyűt, és szorgalmatosan végezzem napi teendőimet:

fusizom

csizmavásárlás leértékeléskor, fogmosás közben

az áru

manőver

szerencse a rendetlenségben, hogy Anyuci nincs otthon...

Csillag alkot

2011-01-24T22:04:00.000+01:00

Igen, nem ámítás: ma alkottam! Minden úgy kezdődött, hogy ma reggel a tegnap esti tejecske maradékát fellelvén, a cumisüveget használva kreativitásom eszközeként, a kicsöpögő tejjel kezdtem rajzolni, majd elkenni azt a padlón. Apuci csúsztatta a markomba az alkalmasabb eszközt: egy filctollat.

Annyit azért elárulok, még mielőtt nagyon elcsodálkoznátok: a kicsi virágot Apucival közösen rajzoltuk, ő vezette a kacsómat. Az első igazi firkálmányom születésének csodáját osztom meg veletek itt lenn, nicsak!

"Cickom, cickom..."

2011-01-24T18:00:00.003+01:00

Kedvenc dalocskám hallatán bármily körülmények között hajlandó vagyok ritmusos mozgásra. Megelőzheti sírás, jókedv, egyre megy: a hatás csak siker lehet!

Sétából sosem elég

2011-01-23T16:14:00.001+01:00

Ma délelőtti tip-topogás, újból a sétányon. Fát is simogattunk, önkényesen szaladgáltunk, tapogattunk.

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem!

2011-01-22T22:36:00.003+01:00

Annyi értékes fejlődési mérföldkövem marad megörökítetlen, mióta Anyu visszament dolgozni... ezért próbálkozik most egy kis összefoglalót eszkábálni nektek, sok szeretettel... Az életem csupa móka, merítsetek szabadon!

Ma délelőtt az esztergomi Kis-Duna sétányon totyogott egy icipici robotemberke. Pillanat-ízelítők következnek.

* * *

Buborékok varázslata. Lenyűgözöttség. Nem akartam, hogy vége legyen, de elfogyott az egész flakonnyi csodavíz, amiből Anyu fáradhatatlanul fújta nekem a szétpattanó gömböcskéket. Nehéz volt kiválogatni a jó képeket, annyi sikerült akadt...

* * *

A "nagy lépések" korszakába érkeztem. Érzéseimet végre szabadon vagyok képes kinyilvánítani, megértetni: ölelkezem, céltudatosan nézek, odaszaladok, szemöldököm összehúzom, puszit küldök - már cuppan is, nem csupán imitálom -, és ma megtörtént a szemekbe könnyet csaló csoda: cuppantok a számomra kedves arcokra is kiadósakat!

Már képes vagyok rámutatni szememre (a belenyúlás veszélye még fennál), orromra (Apuciét még jobban csípem csípni), fülemet vadul rángatom, ha valaki tudakolná, merre található. Apropó.

A minap Apuci épp a takarítás művészetébe próbált beavatni, amikoris a lapátra való szemétfelsöprés mozdulatát szemléltette buzgón... "Ezt akkor most beleöntjük a szemétbe" megállapítását azon nyomban sikerült is értelmeznem: rögtön megmutattam Csillag szemét :)

Csillag új passziója

2011-01-16T13:32:00.002+01:00

Új szokásom, mellyel a kuncogás-spirálba taszajtom a szemlélőket (egyelőre Anyuciék a kivételezett közönség), hogy Anyu különböző ruhadarabjaival - főként egy régi, apró virágokkal tarkított pólóval - a fejemen közlekedek, teszek-veszek a lakásban. A szemlélők magyarázatot még nem találtak a jelenségre, de bíznak a gyermeki lélek kutatóinak leleményességében... Talán Anyuci illata a titok. Vagy tán a ruhadarabok iránti ősi nőstényi vonzalom. Íme a NŐ:

Madonna

Kóc

"Na. mit szóltok az új sálamhoz?"

"Szerintem tökéletes viselet!"

Az önbizalommal teli kisasszony

Tükör-kontroll

Fejmelengetővel a fejemen olvasni is kényelmesebb

"Szűkebb a látószög, de legalább a lényegre koncentrálok"

Hosszú haj helyett, egyelőre

Még úszósapka is válhat belőle...

Mata Hari

Titokzatos hölgy

Egy póló és más semmi

"Még egy napszemüveg kéne, és pattanok a kabrióba"

"Itt se vagyok (?)"

"Áhh, nem működött a trükk!"

Anyuci a napokban túlesett az első munkanapján, de Apu egyelőre még nem gyakorolhatta velem a kettesben maradást, mivel Lívi Mamánál töltöttem azt a bizonyos napot. Anyu kicsit szipogott is a munkába menetel előtti éjszakán, maga mellé fektetett, s én, menteni próbálva a helyzetet, bősz utánzásba fogtam: ha ő szipogott kettőt, és is ezt tettem. A hatás nem maradt el, mindenki nevetésben tört ki, az éjszaka közepén!

Pótkarácsonyoztunk Déván

2011-01-12T14:15:00.000+01:00

Nemrég érkeztünk haza háromnapos dévai tartózkodásunkról - Anyu lustasága eredményezte újra, hogy csak most tudósíthatok erről. Anyu amúgy is az utolsó napjait tölti otthon, tehát általam is kéreti, bocsássátok meg neki ezt a mulasztást. Pénteken visszamegy dolgozni, és én Apucival fogom tölteni a napok nagy részét, amit, mint azt ahogy anyuék is remélik, zökkenőmentesen fogok viselni, hiszen az utóbbi időkben arról tettem tanúbizonyságot, hogy Apuci társaságát tartom nélkülözhetetlenebbnek.

Jó volt Déván, nagyon. Ceci Mama készítette nekünk a sok finomságot, fáradhatatlanul. Többször látogatást tettünk Dédi mamánál, ahol valósággal felpezsdültem én is, de az ő kis szemei is csillogni kezdtek a huncutkodásaim láttán. Imola nénémmel is újfent összemelegedtünk, sokadjára, mivel sajnos nem találkozunk elég gyakorta ahhoz, hogy idegenkedés nélkül belevessem magam a karjaiba. Most viszont ez is megtörtént, két nap szünet nélkül együtt töltött idő után.

Anyuval a konyhában bágyadozva

Mamával kettesben csodáltam a díszeket

Fölöttébb megszerettem ezt a plüssmajmocskát

Beüzemeltem a trambulint Dédi Mama ágyán

Dinamikus családi fotók

Felhívás bújócskára

Apuci imitálja az arcomról eltűnt grimaszt

Családi körben Imolával, Anyucival felváltva

Rögtönzött napközbeni fürösztés után relaxáltam a törölköző puha melegében

Apuci is csatlakozott!

Józsi bácsi, Nagytata bátyja is barátkozott velem

Én már kész vagyok az útra - csakis én, egyedül!

Újévi bújócska

2011-01-02T23:08:00.000+01:00

a kádban. Egyre inkább rafinálódom. A villanykapcsoló kezelése nem okoz gondot, magabiztosan kezelem az elektromos gitár hangszedő-kapcsolóját, a mozgóképes villogó doboz (értsd.: tévékészülék) irányítóját erős összpontosító arckifejezéssel kísérve nyomogatom, fél szemmel lesve az esetlegesen bekövetkező módosulásokat a készülék működésében. Tipegésem számottevően gyorsult a Kezdet óta eltelt, nem egész egy hónap alatt, és már csekélyke segítséggel önállóan tisztítom a fogazatomat. A kádban is összekötöm a kellemest a hasznossal:

Csillagzörejek

2010-12-31T13:51:00.000+01:00

Még a karácsonyi Csillag-pillanatokkal is adósak maradtunk - de előbb álljon itt egy remekmű, melyben először villantom meg fényes tehetségemet. Apuci gitárkíséretével megspékelve készült a fenti ínyecfalat - csakis vájtfülűeknek!

Csillagzörejek

Ha pedig már kellőképpen megbalzsamoztuk a kedves olvasó hallójáratait, a pupillának is jusson néhány kellemetes nézegetnivaló. Ez volt az én második karácsonyom, az első, amiben először ízleltem meg az ünnepi családi vacsora hangulatát. Ettem a felvágott almából, így jelképesen is részese lettem a családnak; majd ajándékokat bontogattam Anyuék segédletével, és rácsodálkoztam az illatos fenyőfa sok-sok csillanó díszére, a csengettyű izgalmakat sejtető hangjára.

Almakóstolásra készen

A szalagocska is elbűvölt, nemhogy a batyu tartalma

Családi körben - kissé tiltakozva

Kecses oldalpillantás profi szemléltetése...

Búgócsiga nevezetű szerzeményemmel

A leendő fogyasztói állampolgár nélkülözhetetlen ismertetőjegye - nem lehet elég korán kezdeni! :)

Felszereltek hójáró láb-alkalmatossággal is, a hideg időre való tekintettel

Ünnepi díszben

A mágikus illatot kibocsátó fenyőfa

"Gyönyörű!"

Aprószent

Ünnepek előtti erőbeosztás

2010-12-21T20:10:00.000+01:00

Az utóbbi két napban megint felszökött a lázam, és taknyoskodtam is; ma vagyok végre jobban. Nagyokat szunnyadtam napközben, éjszaka pedig Anyuékat szórakoztattam a rácsos kiságyon való átkandikálással, majd közöttük, a nagyágyban folytattam tovább burleszk-előadásomat. A nappali alvások utáni ébredésem még mindig zseniális színészi alakítás, sőt, egyre inkább azzá alakul át. Ni:

A 80'-as évek popikonja is lehetnék

Robert Smith, a Cure énekese már úgyis kiöregedik lassan...

Céltudatos nézéseim egyike

Csillag ébredése

2010-12-13T16:57:00.001+01:00

Érdekes átváltozásoknak lehet tanúja, kinek ébredés után van szerencséje nyakon csípni. Regenerálódás közben lettem megörökítve.

A víz bűvöletében

2010-12-12T11:54:00.000+01:00

Nálunk a kézmosás is egy varázslatos aktus. Ma reggeli képek.

Ari néném szülinapjára

2010-12-09T11:41:00.000+01:00

Jeles nap van, ezért Aranka nénikémet köszöntöm ezekkel a huncutságokkal:

rendetlenkedtem a konyhában...

...így is lehet örülni néhány felfűzött gombnak!

...meg kellett állapítanom, hogy a fenyőtoboz nem tartozik az ízletes eledelek közé...

A Dream Theater-nek nem kell már sokáig várnia az új dobosra!

Totyogásom története - I. fejezet

2010-12-06T20:49:00.000+01:00

A legendás első, önálló lépéseket még György bácsinál, Apu gitártanítványánál tettem meg, miközben ők a háttérben a pengetéssel próbálták lefoglalni magukat, de én hirtelenjébe' úgy döntöttem, elhomályosítom a pillanatot! Ez még november 20-án történt (ideírom, mert tisztában vagyok vele, hogy Ti Nagyok mennyire kedvelitek a pontosan dokumentált csinálmányaimat, melyekre később könnyezve emlékeztek). Senki se ösztökélt, eszükbe sem ötlött, hogy mire készülök, tehát léptem. Még szerencse, hogy volt kéznél egy fényképezőgép, így gyorsan elcsípetett az esemény. Íme:

Később már hiába kérleltek, fukarul későbbre időzítettem a folytatást. Pontosabban mondva tegnap estére. Újra önállóan kezdtem lázas járkálásba, körbe-körbe a szobában, egyre lelkesebben edzve vádlimat eme új mozgásformára. Mára már jelentős szaktudásra tettem szert a kitartó testgyakorlás következtében. Már senki sem állíthat meg! Lépkedek a szőnyegen, a konyhában, a heverőn, Anyu hasán :) A mászásról, mint egyelőre gyorsabb, és kevesebb koncentrációt igénylő előrehaladási módozatról még egy darabig biztosan nem teszek le, de már tartom a másik vasat a tűzben, és ez a lényeg!

Hát ezt hozta a Mikulás. Meg nem hiszitek el, világra jött a magyar anyakönyvi kivonatom végleges formája is! (bő tizenhárom hónap után - Anyu megj.) Ma reggel fáradtunk be érte az esztergomi anyakönyvvezetőhöz, aki széles mosollyal és megkönnyebbülve búcsúzott el tőlünk. Tehát már legalizálódott léttel folytatom kibontakozásomat itt, a szülőföldemen; nem vagyok többé hivatalos jóváhagyás nélkül idehullott kósza Csillag. Mikor kiléptünk a kapun, nyakon csípett egy alternatív Mikulás, két bringával közlekedő feketearcú krampusz kíséretében. Amint megpillantottak, odagördültek. Az egyik ördögfiók nagyon mókás kedvében volt, megmutatta nekem piros-fekete hajzatát, még feszes fekete biciklisnadrágja is volt! A rendhagyó külsejű Mikulás bácsi egy jól megtömött fekete szemeteszsákból osztogatta a kincseket, nekem egy kicsi koalamackót nyújtott. Olyannyira meghökkentem ilyetén arcok láttán, hogy inkább csendben elfogadtam az ajándékot. Anyuék meg jót nevettek, így én is nyugtázhattam: nincs ebben semmi szokatlan!

Ma este így érkeztem haza...

2010-12-04T23:58:00.000+01:00

...hogy - nem is hiszitek el - aztán Anyuék majd' két óra hosszán át próbáljanak altatni a szükséges esti toalettcserém után...

Csillagcsendéletek

2010-12-03T22:28:00.001+01:00

A nap végi romok, érintetlenül, ahogy azt az Alkotó keze hullajtotta, sokrétű szögekből láttatva. Apuci tolmácsolásában.

A koronatanú

Elhagyott csatamező

Hősi halott szalamandra

Látkép a felderítő gépről

Anyuciéknak kellemes takarítást, a többieknek nyugodalmas éjszakát kívánok!

Nehéz nap éjszakája - indul

2010-11-24T20:10:00.000+01:00

Furcsa nap ez a mai, az én életkémben talán újszülött-gyűrött emberke korom óta az első, amit sok-sok sírással töltöttem. Itt volt Lívi Mama is, hogy próbáljon vidítani, de szegény nem nagyon tudta magát hasznossá tenni, annyira ránőttem Anyura. Mivel szinte folyamatosan láz gyötörte kicsiny testemet, elvittek a Doktor bácsihoz - Bense Tamáshoz, aki sajnos ma csak estétől rendelt, úgyhogy kivártuk a sötétség beálltát, hogy szemügyre vegyen. Ez most igazán sűrű sötétségre sikeredett, mivel Esztergomban épp szűkös idők járnak, már a világosságot se tudják mímelni ezek a Nagyok. Tehát kullogtunk ősasszonyok módján a feketeségben, jómagam csüngve Anyun, a hordozóban.

A Doki bácsi megállapította, hogy a már meglévő vírusos fertőzésemre most egy erős fogacska-kéredzkedés nehezedett rá, ezért a láz. Nagyon sírtam, mikor vizsgált, pedig nem okozott fájdalmat, de értsétek meg, hogy most érzékenyebb vagyok egy mimózánál! És most lepihentem, hátha holnap könnyebb napra virradunk. Gondoljatok rám, küldjétek a fölös jótékony energiákat!

Éjszaka újra láz rohant meg

2010-11-24T08:45:00.000+01:00

A mi kis lázálmos hercegnőnk most épp így szunnyad:

A Csillag produkció bemutatja:

2010-11-22T16:37:00.000+01:00

Kötöttsapka-divat, 2010. őszi szezon à la Csillag:

Kora reggeli portré a Művésznőről, alkotás közben:

komponálás...

vászonfeszítő faékecske újszerű alkalmazásán gondolkodva

"KKK" - Kreatív Káosz Kommandó oszlopos tagja bevetési gyakorlat közben:

polcmegdöntési kísérlet...

...csalafinta mosollyal jelzem a huncutsági széria várható újabb fejezetét...

"Jer, működjünk együtt!"

"Pfffffff, mit keres itt ez a nyári szandál..."

Egy doboz gyerek...

2010-11-18T21:30:00.000+01:00

...kit még tologatni is kell, és elvarázsolódik hosszú percekre! A napokban nagyon rapszodikus hangulatba kerültem, talán a nyavalya miatt, így Anyu nem kevés leleményességre szorul, ha mosolyt akar csalni az arcomra. De a Nagyok is nyűgösek, ha gyötri őket a vírusszaporulat, nemde?

Hosszas és egyre erősödő intenzitású sikkantások eregetésével adom Anyu - és minden füllel ellátott lény - tudtára, hogy biza én nem akarok már csecsemő módjára babakocsin közlekedni, hanem a saját lábamon tipegni a célpontig... sajnos ahhoz még nem eléggé fejlett az ítélőképességem, hogy belássam, két kilométer még nem az általam két lábbal legyőzhető távok közé sorolható, de fő az önbizalom! Anyu tűr, ahogy látom, tehát még lehet feszíteni a húrt! :) Aranka néném hathatós segítsége nélkül a mai Doktor bácsi-látogatás is végkifulladásba merült volna - gondolok itt Anyura természetesen -, de így sikerrel túljutottunk az egyébként fenyegető buktatókon. Írtak fel nekem fülcseppeket (de nincs fülgyulladásom, ne aggódjatok!), és szirupozunk továbbra is. A szirupok... azokat nagyon utálom, és következetesen el is utasítom őket, heves fejrázással! Hiába az émelyítően édes málna- és karamellíz, engem nem lehet az ilyesféle édelgéssel megvesztegetni (Anyu megj.: teába, tejecskébe keverve csúszik le :)). Jövő héten újra találkozó a hideg tappancsokkal vizsgálódó Doktor bácsival, reméljük, utoljára ebben az esztendőben!

Utolsó reggelünk Szentendrén

2010-11-15T11:54:00.000+01:00

Beszéljenek a fotók helyettem. Reggeli toalett és hancúr...

Kifli & túrókrém perzselő napfénnyel:

Mai friss

2010-11-12T15:04:00.000+01:00

Lábadozom. De nem látszik rajtam, ugye? :) Tegnap a doktor bácsinál sem hitték el az anyukák, hogy betegség környékezne...

Költöző madarak

2010-11-11T10:39:00.000+01:00

A madarakkal együtt mi is költöztünk idén - ez Anyuék életében a sokadik, az enyémben az első tartós helyváltoztatás. Esztergomba helyeztük át a főhadiszállásunkat, persze még mindig csak fél lábbal állunk az új lakásban, mivel még van néhány doboz, aminek ki kell ürülnie ahhoz, hogy kényelmesen megtelepedhessünk benne. Többek közt emiatt, meg persze Anyu lustasága miatt sem olvashattatok rólunk az utóbbi időben. Ideiglenesen Lívi Mamánál ütöttünk tanyát, de már hamarosan Esztergomban hajtjuk álomra a fejünket.

Tegnap voltam először igazán lázas életemben. 39 fokos lázat mért Anyu, és Mamával együtt próbálták csillapítani a forróságot, hűtőfürdővel, meg lázcsillapítóval. Hirtelen tört rám ez az állapot, és egyelőre még nem derült ki, mi okozhatta, mivel egyéb tünetek nem jelentek meg. Most jól vagyok, reggelre már lecsillapodott a melegség. Remélem nem fog kelleni doktor bácsihoz menni, majd akkor indulunk, ha rosszabbul érezném magam. Addig is pusszantunk mindenkit, és még jön néhány elmaradhatatlan fotó rólam, csak győzzétek kivárni! :)

Az elmaradt szülinapi tudósítás

2010-10-24T21:38:00.000+02:00

Most bepótoljuk. Anyu Párkányban, Lívi Mamánál nem tudott gyakorta pötyögőgép-közelbe kerülni, így mára tolódott a nagyszerűre sikeredett első szülinap beszámolója. Mint oly gyakran, e nevezetes napból sem maradhattak ki a különleges izgalmak, és most nem afféle szokványos szülinapi izgalmakra gondolok, hanem éppenséggel Csillag-szerűekre :) Mondjuk például, a csillagok szokása az izzó lángcsóva húzása, melyet én most maradéktalanul szemléltettem egy szilveszteri papírtrombitácska segítségével, melyet megmártóztattam a szülinapi tortámon villódzó apró gyertyalángocskában, majd ezt követően vadul, szilaj kacajjal kísérve hadonásztam vele, s eközben még izzó pernye is potyogott a gyorsan égő ünnepi eszközből... Természetesen pánik tört ki - ezért fotó nem örökítette meg a szédületes pillanatot -, és a pánik szélsebesen harapózott Aranka nénémről, kinek a karjában ültem épp az ominózus eset történtekor, drága szüleimre, majd Mamára. A lángoló eszköz szerencsére a mosogatóban kötött ki, még mielőtt bajt okozhatott volna, és bár a lángcsóva égető erejét nem tapasztaltam meg, keserves sírásban törtem ki, látván a környezetem sápadttá változását. Csak Apu ölelő karjaiban leltem vigaszra. Na meg a torta! Az nagyon finomra sikeredett, befaltam egy egész szeletnyit uzsonnára! A kíváncsiaknak, íme, itt a recept ( gyors torta-opció elfoglalt anyukáknak - Anyu megj.):

Hozzávalók: 20 dkg vaj, 15 dkg porcukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 citrom héja, 4 tojás, 20 dkg liszt, fél tasak sütőpor, 1 kg alma, fahéj, egy kis tej, sárgabarackdzsem.

Elkészítés

A vajat a cukorral, a vaníliás cukorral, a citrom lereszelt héjával, egy teáskanálnyi fahéjjal és fél pohár tejjel krémmé keverünk. A négy tojást egyenként beleütjük. Az átdolgozott krémbe tesszük a sütőporos lisztet, és ezzel is simává keverjük. A kilónyi alma megpucolva, magház nélkül úgy 75 dkg lesz, kockákra vágjuk. Azután belekeverjük a tésztába.

Kivajazott tortaformába öntjük, és 170 fokon egy órát sütjük. Amíg sül a torta, készítsük el a szirupot: két evőkanál lekvárt két evőkanál langyos vízzel főzzünk fel, és a megsült forró süteményre kanalazzuk rá egyenletesen. Mi porcukrot szitáltunk rá díszítésképpen, papírba vágott csillagformákon átszórva. Fincsi!

Azóta Anyu már másodjára is elkészítette ezt az egyszerű finomságot Imola nénémnek, Melindának, Putyi bácsinak és a kedves párjának, Évának, kik tegnap este tiszteltek meg engemet, hogy megemlékezzenek e jeles napról :)

Most pedig következzen néhány fotó, hogy ne maradjon támasz nélkül a fantáziátok! Megjegyzem, hogy abban a ruhában láttok majd engem díszelegni, melyet Anyu épp az első szülinapján viselt, 26 évvel ezelőtt! Köszönet Lívi Mamának, hogy gondosan megőrizte nekünk!

Ezek itt még a "balesetet" megelőző vidám percek mementói:

Utána meg már a pityergést követően:

Együtt próbáltuk elfújni a bennünket megtréfáló lángocskát:

Majd családi körben fotózkodtunk...

...Apuval pedig elsőként kóstoltuk meg az ünnepi finomságot:

Ezután olyannyira felpezsgett bennem az energia, hogy nyugovóra tértemkor aztán alig bírtam ellazulni :)

Jól nevelt hölgy létemre végül nem a borospohár mellett tettem le a voksomat:

Az utolsó sorban, de nem utolsósorban pedig szeretnénk megköszönni minden kedves ismerősünknek a mondókákat, versikéket, mellyel megajándékoztatok! Az ajándék szerencsés nyertese pedig nem más, mint Gál Marika, kinek azt mihamarabb kezébe juttatjuk! Gratulálunk!

Éjszakai Csillagnyugalom

2010-10-14T10:27:00.000+02:00

Szunnyad az én náthás kis Csillagom, teli orrocskával szorcsogva, az elmúlt éjszakán...

Koncentrációs gyakorlat

2010-10-13T20:22:00.000+02:00

Nátha-csapás

2010-10-11T19:55:00.001+02:00

Megtámadott bennünket ez a roppant kellemetlen nyavalya... az első igazi nyavalyózisom. Már két héttel ezelőtt is megkörnyékezett, de akkor sikeresen kitértünk az útjából aszkorbinsav segítségével:) Most azonban lecsapott a gyanútlan áldozatokra: rám és Anyura. Nagyon nehezen alszom éjszaka, és Apu sem volt szerencsés az éjjel, mivel most valahogy mindig őt sikerült kupán vágnom - ugyanis, mikor bajosan szunnyadok, mindig maguk között helyeznek el.

Ma elviharzottunk a gyógyszertárba homeopátiás szerekért, hogy enyhítsük a tüneteket. Anyu máris javulást tapasztalt, én még senyvedek a rengeteg taknyocskától, és bizony Anyunak sem egyszerű kezelni a helyzetet, mikor orrszívásra kerül a sor. Bízzunk a csodaszerekben!

Szülinapi mondóka

2010-10-08T15:40:00.000+02:00

Közeleg a szülinapom! Akiben felmerült az igény, hogy szeretne meglepni valamilyen formában, de még eddig nem jutott dűlőre, mi is volna a legmegfelelőbb megoldás, küldjön nekem egy mondókát! Persze ne közismert mondókák jussanak az eszetekbe elsősorban, hanem ritkaságok, esetleg gyermekkorotok kedvencei, melyeket még Anyukátokkal játszottatok anno! A témája lehet "csillagos" is! Szóval rajta, kutakodjatok! És persze Ti sem távoztok üres kézzel, hiszen az egyik szerencsés kiválasztott maga is ajándékkal lesz gazdagabb: Anyu felajánl nektek egy szép saját készítésű nyakláncot, ni.

A mondókákat ide várjuk, a megjegyzések közé, október 19.-ig!

Amit a legbájosabb módon csak én tudok véghezvinni...

2010-10-04T14:37:00.001+02:00

1. Az ébredés.

2. A szundítás.

3. A kotorászás ( rendszerint Ari néném neszesszeres dobozában, melynek következményeit mindig kétségbeesett ellenőrzés méri fel)

4. Modellt állni.

5. Pelenkázódni... ( Anyunak nem kevés fejtörést okozva, mivel kössön le közben).

6. Papizni (mikor Anyu etet, nem vagyok ennyire bájos...:) )

7. Lagziban táncikálni...
Na, erről a következő alkalommal tudósítunk, mivel Gábor bá birtokában vannak egyelőre a drága fotóink :) Addig be kell érnetek a menyasszonyi csokorral, melyet Anyunak sikerült megkaparintania mindenki derültségére:

Vizitek

2010-09-20T11:56:00.000+02:00

Annyi minden történt az utóbbi időben, ami egy ilyen pöttöm leánynak eseményzuhataggal is felér, hogy Anyu biztosan ki fog most felejteni valamit, amiről egyébként fontos lenne megemlékezni unalmasabb napokon, de nem lehet a történéseket egyenletesen megosztani az időben, sajnos. Most nem ragaszkodunk az időbeliséghez, az már túlontúl nagy elvárás lenne most Anyu irányában, miközben a kisszéket tologatva-csapkodva íratom vele ezen sorokat.

Tegnapi napon Sanyi bá és Judit néni megengedte, hogy újra eltölthessek egy napot, kisfiukkal, Ábel "királyfival" (Anyuék folyton így nevezik), ki olykor úriember módjára viselkedik velem, máskor meg tigrisként ordítva kerget a rémületbe. De mindenképpen dicséretes az igyekezete, hogy megossza velem a játékokat, hogy engem is bevonjon a cselekvéseibe. A Nagyok finomat ebédeltek, nekem most be kellett érnem üveges bébiétellel, mert Anyu meggondolatlan módon oly csípős ételt készített, ami a Nagyok ízlelőbimbóit is próbára tette. Szerencsére Sanyi bá ennek felettébb örvendett, Judit néni és Imola néném (ő is "villámlátogatott" nálunk, biza) viszont bátorságukat összegyűjtögetvén láttak neki a falatozásnak.

Csavarogtunk egy nagyot itt Szentendrén is, kotorásztunk kövek és száraz falevelek közt a templomdombon, rágcsáltunk fagyitölcsért, aludtam hordozóban Anyu hasán, Ábel pedig nem aludt babakocsiban - úgyhogy estére picit feszültebb lett a hangulata.

Mindenki kellemesen elfáradt. Kedves vendéget látni mindig jó, és nálunk ugye mostanában ritka kincs az ilyen, ezért még jobban becsüljük.

Múlt hétvégén pedig mi tettünk szemlét Imola néninél, de nem az újdonsült otthonában, Budapesten (ahová nemrég költözött), hanem a munkahelyén, a Costa kávézóban. Ő lett ott az üzletvezető, amire mindig is vágyott. Titokban lopakodtunk be, míg ő serénykedett a kiszolgálópultnál :)

Itt ezen a képen mintha nem két keze lenne, hanem valamivel több :) Nem is bírtam követni a mozgását.

Szerencsére ez a kávézó bababarát hely, van etetőszék is, csupán annyi aprócska gondunk akadt, hogy nem volt benne szíj, amivel Anyuék rögzíthették volna hozzá a kis testemet. Kihasználván a helyzet adta lehetőséget, végig álldogáltam benne, így költöttem el az uzsonnámat. Anyuék meg közben próbálták elfogyasztani a nem kis csészényi kappuccsínójukat.

És bár Imola néni nagyon elfoglalt volt, szakított időt a velem való pletyire is:

Közben "kulturálódtam" is, mivel a magyar szó ritka ebben a kávézóban, és a falakra aggatott művészi fotók is gondolkodóba ejtettek.

Megfordult nálunk a szomszéd Dórika is, ki már a hat esztendőt is betöltötte, mégis zseniális módon működött köztünk a kommunikáció. Ilyenkor megváltozik a viselkedésem is és átállok izgatott, nyitott üzemmódba. Nini:

A többi kis emberkével való találkozásra mostanság egyre gyakrabban alkalmam adódik, mivel újra elindult a Ringató, amire Anyuval minden héten igyekszünk eljutni. Én nagyon élvezem, persze a lovacskáztatás már nem hoz annyira lázba; a mások uzsonnájának megdézsmálása, játékainak elkobzása, pici szuszogó újszülöttek megpiszkálása annál inkább. Rám is ugrott egy jó nagy kétéves forma fiúcska a múltkor, ami olyannyira megijesztett, hogy az én sírásomtól ő is hangos siratásba kezdett a nagy ijedelemben. Edződünk, mindenesetre...